Manapság mindent, ami fogyással kapcsolatos, divat életmódváltásnak titulálni. Ez egy mai divatszó.  A régebben használt fogyókúra, diéta szavak elkoptak, negatív színezetük lett. Pedig az életmódváltást propagálók sem mondanak mást egyél mást, kevesebbet és mozogj többet, akkor lefogysz. Az életmódváltás szó azt definiálja, hogy ez most örökre, de legalábbis a földi életed végéig fog szólni. Pedig az étkezésed megreformálása nem más, diéta a javából!

Ki az aki tudja milyen az én életmódom? És ki mondja meg mit kellene változtatnom? Egy edző? Dietetikus? A szomszédasszony? Egy netes csoport? Anyám?

Most mindent csináljak másképp az életem módján, mint eddig? Ahhoz, hogy a teljes életed megreformáld, minimum egy bika ...

Most nem az ajándékok utáni pánikszerű kajtatásra gondolok, hanem a saját felkészülésünkre. Mert ugye eleresztjük a gyeplőt. Ezt majdnem biztosra állíthatom. Szóval itt az ideje, hogy agyban, testben, lélekben felkészülj a szeretet ünnepéreJ Még pont van annyi időd, hogy formába hozd magad, kívül-belül..

Biztos Ti is szeretitek, hogy szép ruhába lehet öltözni Szenteste. Ha időben gondolkodsz, nemcsak a csillagfény fog ragyogni:) (húú, ez most nagyon reklámosnak hatott, pedig semmit sem akarok Rád sózni:)

És most itt nem arról beszélek, hogy majd 2 hónapig húzd be a vészféket, hogy aztán 24-től 26-ig eszeveszett módon bepótolj mindent.

Arról beszélek, hogy gondolkodj, mert időben vagy, hogy keress, netán begyakorolj egy ...

Te is gyakran hallottad anyukádtól azt a kérdést, hogy jóllaktál? Esetleg fenyegettek azzal, hogy addig nem állsz fel az asztaltól, amíg mindent meg nem ettél?

Ha igen, lehet ez jobban kihatott a felnőttkori kinézetedre, mint gondolnád…Belénk plántálták, hogy addig kell enni, amíg tele nincs a gyomrod. A gond csak az, hogy a gyomor kissé késve jelzi, hogy tele van…

De nem tudok rájuk haragudni. Én abba a generációba tartozom, akinek a szülei az ’50-es években születtek, nagyszülei átélték a háborút, így gondolom, nekik egy-egy étkezésnél tényleg annyit kellett enni, amit láttak, ki tudja mi lesz legközelebb…

Nagyon nehéz megállnom, hogy a fiamtól én is azt kérdezgessem, hogy jóllakott-e, tele-e a poci? Ez csak egy rossz ...

Már korábban írtam arról, hogy igazából nekem nincs reális önképem, és nem tudom pontosan, hogy amit a tükörben látok az megfelel-e a valóságnak. Például ezért is utálom, ha fotóznak, mert egy rosszul elkapott kép bizony napokig a mélybe képes taszítani.

Viszont az utóbbi időben azt vettem észre, hogy a hasam, (ami a legkritikusabb területem) magam által történő megítélése kizárólag attól függ, hogy mennyire tartottam be a diétámat. Bizony-bizony előfordul, hogy elborul az agyam és eszem nagyon nem oda illő dolgokat, akkor a hasam egy iszonyú zsíros, borzasztóan undorító dolognak látszik. Máskor, meg ha szépen tartom a diétát, akkor azt gondolom, hogy mennyit fogyott és azt hiszem, hogy ez mindenki számára látható…

...

Nagyon sokszor elnézem az oviban a gyerekért érkező anyukákat és van egy típus, a folyton búval baszott anyukák típusa, aki mindig úgy néz ki, mintha éppen gladiátorként most indulnának élet-halál küzdelemre, vagy mintha kommandósként tüntetőkkel néznének farkasszemet és készülnének az összecsapásra. A szemükben a világ az ellenség, mert valami oknál fogva az összes dühüket és frusztráltságukat oda vetítik ki, azért mert elhízottak, vagy elhagyottak, vagy ki tudja milyen bajuk van még. Mindenkinek van baja, vagy rossz időszaka! De ez nem oka arra, hogy folyton morcos oroszlánképet vágj! Elképzelem, hogy az ilyen anyukák vajon milyen felnőttet fognak nevelni a gyerekeikből vagy hogyan viselkednek emberi, vagy társi kapcsolataikban.

...