Én hiszek abban, hogy a betegségeket külső-belső tényezők okozzák. Nekem szülés után „szerzett” pajzsmirigy alulműködésem van, ez késztetett arra, hogy elgondolkozzam, hogy mitől is véd a pajzs a torkomban?

Mindig is az a „nekem senki ne szabja meg mit csinálok” típusú ember voltam, és mindig egyenesen, face-to-face kimondtam a véleményemet. Jobb kint, mint bent-ahogy Shrek mondja.

A gyermekem születésével viszont nem a magam ura voltam többé, hiszen előbbre való volt az etetés, büfi, pisi, kaki, játék, mint az én dolgaim. Valójában ezt elég nehezen viseltem, hogy nem akkor eszem, alszom, megyek fürödni, wc-re, tornázni, fodrászhoz stb.mikor én gondolom, hanem mikor minden körülmény erre adott volt.

Aztán visszamentem dolgozni, segítség nélkül voltam, és sokat ingáztam.Utáltam ezt az egész rohanást, azt sem tudtam néha hol áll a fejem, csak egy dolog járt az agyamban, időben a bölcsiben, oviban lenni. Csak nyeltem vissza nap, mint nap, ami nem tetszik.

Nyilván ennyi visszafojtás is elég lenne valamiféle betegség kialakulásához, de még ezt tetőzték a párkapcsolati problémák, ahol szintén sokat „nyeltem”, gyötört a gyerek miatt minden áron együtt maradni érzés.

Mindezeket egyszerre megoldani..meghaladták a képességeimet…

S közben rájöttem, hogy a rengeteg ki nem mondott szó, visszafojtott érzés ott maradt a torkomban, a pajzsom pedig egyre csak nőtt. Szó szerint megnagyobbodott a pajzsmirigyem.

Ok, a feladat adott: külső-belső tényezőkön kell változtatnom. A külső segítség viszonylag egyszerű, kiegészítők, életmód, vagy gyógyszer formájában. A belső tényezőket viszont csak Én oldhatom meg magamnak! Olyan, mintha évekig valami öntudatlan állapotban éltem volna, most már tudatosan nem szorítom háttérbe magam, kimondom, ami nem tetszik, megszabadultam a környezetemben a negatív emberektől. Ezek a változtatások pedig hamarosan a külsőmön is megmutatkoznak!