Nagyon sokszor elnézem az oviban a gyerekért érkező anyukákat és van egy típus, a folyton búval baszott anyukák típusa, aki mindig úgy néz ki, mintha éppen gladiátorként most indulnának élet-halál küzdelemre, vagy mintha kommandósként tüntetőkkel néznének farkasszemet és készülnének az összecsapásra. A szemükben a világ az ellenség, mert valami oknál fogva az összes dühüket és frusztráltságukat oda vetítik ki, azért mert elhízottak, vagy elhagyottak, vagy ki tudja milyen bajuk van még. Mindenkinek van baja, vagy rossz időszaka! De ez nem oka arra, hogy folyton morcos oroszlánképet vágj! Elképzelem, hogy az ilyen anyukák vajon milyen felnőttet fognak nevelni a gyerekeikből vagy hogyan viselkednek emberi, vagy társi kapcsolataikban.

Én sem vagyok makulátlan, én is vagyok morgós, mérges, vagy vannak időszakaim, hogy a világ összes baját a vállamon érzem, de kihúzom magam a saját hajamnál fogva a trutyiból és próbálok élni!

Egy ideig nagyon bántott, hogy ezek az anyukák így viselkednek, azt hittem velem van bajuk, főleg, mert némelyikükkel korábban jóban voltam, de mára rájöttem, hogy az ilyen, életemet szennyező lényektől, gondolatoktól mihamarabb meg kell szabadulnom, úgyanúgy, ahogy az ételeimben is próbálom kerülni a szennyező, műanyag, oda nem illő dolgokat.

Sajnos vannak emberek, akiket el kell engedni, bármi is volt korábban!