Az utóbbi időben egyszerűen úrrá lett rajtam az elkeseredettség. Úgy érzem, hogy elfogyott az erőm, hogy diétázzak és sportoljak. Úgyhogy két hete valamiért délután kettőkor megérkezik a zabavonat, nekem már úgyis mindegy alapon, és eszem szinte válogatás nélkül. Olyan örömmel nyelem le a vajas kiflit, hogy csuhaj! Aztán  persze jön a lelkiismeretfurdalás. Szóval ez megy két hete és várom, hogy észhez térjek, illetve dolgozom is rajta fejben, de aztán jön egy pont és a konyhába csábít.

Én hiszek abban, hogy a testem jelzéseire mindig figyelni kell, nyilván nem bolondultam meg, ez is egy jelzés lehet. Íme egy felsorolás mit miért kívánsz meg (angol ugyan, de könnyen lehet fordítani, elég akár egy google fordító):

Ezek szerint szénhidrátkívánóknak, mint én, magas fehérjetartalmú ételeket kell enni, mint hús, hal, magvak, chiamag...meglátjuk:)